a karácsonynak addig volt jó hangulata, amíg kicsi voltam. Amíg abban hittem, hogy a Jézuska hozza az ajándékot. Aztán most már belelátok a dolgokba. Látom, hogy ez mennyi kiadást jelent a szüleimnek. Látom, mennyi a fáradtság az egészben. Hogy egy nagy rohanás az egész. Hogy mikor összejön a család, senki nem akar ott lenni, és a “sajnos szegény volt idén a Jézuska” mondat nem mindenkire érvényes, és általában én nem kapok semmit. Hogy a másik háta mögött mindenki fúj mindenkire. Hogy rohadtul semmi köze a szeretethez. Felnőttem. Nem akarok felnőni. Gyerek akarok maradni, 6-7 éves, mikor még a gyerkekeknek hatalmas élmény, a Jézuskának levelet írnak, rajzolnak a szüleiknek valamit, amit ők aztán elraknak, mint valami féltve őrzött kincset. Amikor imádtam, ha rokonokhoz mentünk, mert még én voltam a kicsi, aki dearanyosnézzétekmár, és mikor azt hittem mindenki szeret mindenkit, és az egész a szeretetről szól. Semmi értelme az egésznek.
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése