Nyírbátor

Mint azt már írtam, a héten Nyírbátorba voltam Hittan Táborba, kisegítőnek. Négyen voltunk 'nagyok'. A két Rebeka , unokatesóm, Vivi és én. A két Rebeka az emeleten volt a lányokkal, míg mi lent voltunk a fiúkkal. Az első éjszaka nagyon hangosak voltak a fiúk, gondoltuk átmegyünk kicsit, hogy megismerjük őket és, akkor legalább valamivel csendesebbek lesznek. Úgy is lett. Vittünk át nekik popcornt amit kevesebb mint két perc alatt elfogyott. Akkor este ismertük meg Murguly Mátét. Máté 11 éves és nagyon szeret kötözködni másokkal. Jókat nevettünk és hajnal 1 órakkor már mentünk aludni mert másnap korán indultunk Debrecenbe.Ott meglátogattuk a Szent Anna Templomot, ami gyönyörű, utána pedig elmentünk egy kis tóhoz ebédelni és játszani. Vivivel és Mátéval épp boltba akartunk menni, amikor Anka nővér beszélgetni kezdett Mátéval. Akkor tudtuk meg, hogy Máté a Nyírbátori Diákotthonban lakik. Nagy meglepetésként ért minket a hír, hisz eddig senki nem hozta szóba. Máténak hatalmas, zöld, és legfőképpen szomorú szemei vannak. De akármikor kérdeztem tőle, hogy mi a baj, soha nem mondta el. Később nagyon sokat beszélgettünk és egyre több mindent tudtam meg róla. Például, hogy van 5 testvére, abból 2 lány. A mostohaapja megtanította horgászni. Nem szereti a rántottát. Az egyik nővére úgy megverte amikor kicsi volt, hogy feldagadt és belilult a szeme. Nagyon szoros kapcsolatba kerültünk. Pénteken ebéd után ért véget a tábor. Mindenki összepakolt és jöttek érte. Még az asztalnál ültem amikor Máté hátulról átölelt és elköszönt. Mondtam neki, hogy várjon meg, mert lekísérem. Közbe bementem Zsoltikáékkal egy ping-pong meccsre. Amikor kimentem kerestem Mátét, de már elment. Mondták, hogy keresett, de a gyámja -aki egyébként a diákotthon vezetőjének a felesége - siettette és így nem tudott elbúcsúzni tőlem. Nagyon szomorú voltam emiatt. Egész délután azt a csuklószorítót szorongattam, amit tőle kaptam. Délután, mikor már az összes gyerek elment, Vivivel kicsit lepihentünk. Ő elaludt, de én nem tudtam. Egyszer csak hallom, hogy nyílik az ajtó, mondom biztos Anka nővér az. Felülök és látom hogy Máté az! Felugrottam és örömömbe úgy felkaptam hogy én is meglepődtem. Letettem és megláttam, hogy Máté sír. Kérdeztem mi a baj, mire ő csak ennyit felelt: 'Hiányoztok!' Nagyon jól esett, hogy ezért visszajött hozzánk! Nagyon megszerettem őt, és nagyon jó barátom lett! Utána elment. Kisétált a templom ajtaján.. és ki tudja mikor látom őt újra. Éjszaka miután nagynehezen elaludtam.... fél 2kor felébredtem és kimentem a folyosó végére és megálltam annak a szobának az ajtaja  előtt ahol Mátéék aludtak. Amikor meg jöttünk haza a vonaton, Debrecentől Miklósig sírtam. Nagyon hiányzol Máté! Örülök, hogy megismerhettelek! Legkésőbb jövőre találkozunk! :) ♥