na már úton vagyunk hazafelé. Leírhatatlanul nehéz volt elválni Mátétól.. Nagyon megszerettem. De megígértem neki hogy majd írok levelet, hívom és majd tartjuk a kapcsolatot. Nekem adta a csuklószorítóját emlékbe. Én meg adtam neki egy képet, azért, hogy soha ne felejtsen el. Annyira a szívemhez nőtt. Remélem minél hamarabb újra láthatom és megszeretgethetem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése