2015. február 1., vasárnap

Részlet Vona Gábor évértékelő beszédéből 2015.01.31.

Az ember az életét kétféle módon élheti. Vagy követni igyekszik valamit, vagy elkerülni. Az, hogy mit követünk, általában könnyen meghatározható: a hitemet, az értékrendemet, a hazám érdekét, a megérzéseimet, a szívem parancsát és így tovább. De arra már sokkal nehezebb választ adni, mi az, amit el akarunk kerülni az életben. Mi az, amitől félünk? Pedig nem csak az határoz meg egy embert, hogy mit követ, hanem az is, hogy mit kerül, mi elől menekül. És én feltettem sokszor magamnak ezt a kérdést: mitől félek a legjobban? Talán a boldogtalanságtól? Talán a sikertelenségtől? Talán a szegénységtől? Talán a magánytól? Talán a betegségtől és a haláltól? És a helyzet az, hogy bár mindegyiktől tartok, de nem ezek közül való, amitől én igazán félek. Aztán hosszú-hosszú önvizsgálat után rájöttem, mi az, ami engem a legjobban megrémiszt, ami elől fejvesztve menekülök. Ez pedig, hogy átlagos és unalmas életem lesz. Hogy megszületek, és leélem úgy az életemet, hogy semmi igazán nagyot nem kezdtem vele, semmiért nem tettem oda magam, semmiért nem hoztam áldozatot, csak voltam és kész. Rájöttem, hogy én ettől félek, ettől menekülök egész eddigi életemben.

Nincsenek megjegyzések: