Egy csapat voltunk. Mindenben segítettük egymást. Ha bármi baj volt valakinél, mindig a segítségére siettünk. Soha nem hagytuk cserben a másikat. Ez alapvető volt számunkra. A bajtársiasság, a haza szeretete, a testvériség. Egy célért harcoltunk. Szerettünk volna, egy élhetőbb, jobb országban felnőni, ahol nyugodtan mehetünk az utcára. Soha nem hagytunk elkallódni senkit, odafigyeltünk egymásra. Senkit nem hagytunk elveszni. Ha valaki ki is lépett, a barátság megmaradt, még így.. lassan 3-4 év után is. :) Ez a csapat mára már kicserélődött. Két ember van benne a régiek közül. Mi vagyunk azok, akik emlékeznek arra, hogy milyen volt "azelőtt". Hogy milyen érzés igazán tartozni valahova. Milyen érzés egy közösség tagja lenni, ahol egyenlőek vagytok, és mindenkinek számít a szava! Akkor még nem voltak Önös érdekei egyikőnknek sem. Mindenki hittel teli volt. A kezdetek kezdetén... Mikor még annyira az elején voltunk, hogy saját zászlóért küzdöttünk, és tettük félre a kajapénzt jóformán. Amikor minden megemlékezést hónapokig tartó, hosszú, alapos felkészülés előzött meg. Nem akartunk soha előrébb törni, nem akartunk egyedül célokat elérni, nem is gondolkoztunk egyénileg. Mi egy csapat voltunk. Mindent csapatként tettünk, csapatként léptünk fel, és ez vitt minket előre. Hiányzik az a csapat. Hiányzik a bajtársiasság, a csapatszellem.. az önzetlenség..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése