P.S.

Petőfi Sándor halála

Majd 2 évszázad. 190 év. 2280 hónap. Körülbelül ennyi idő telt el azóta, hogy Petrovics Sándor megszületett Kiskőrösön. A magyar irodalom egyik legnagyobb, legkiemelkedőbb alakja. Nevét mindenki ismeri, úgy ahogy a verseit is. Hisz ki ne emlékezne Morzsa kutyára, a Nemzeti dalra, esetleg a Szeptember végén című versére? Ha más miatt nem, akkor azért, mert sokáig tartott megtanulni.
„Külföldön Petőfi a legismertebb magyar költő mindmáig. Ő az istenek magyar kedvence. Mindent megkapott, hogy nagy költő lehessen: tehetséget, történelmet, sorsot. Huszonhat évet élt, s világirodalmi rangú s méretű életmű maradt utána, mely korfordulót jelentett nemzete irodalmában.” – Írja róla Németh G. Béla A magyar irodalom története című könyvében.
26 év. Csupán ennyit élt Petőfi Sándor. 1849. július 31.
164 éve, 1962 hónapja tűnt el  ’48-as forradalmárunk. Halálának körülménye örök rejtély marad számunkra. Ám kutatók, irodalomtörténészek, és civil emberek is vették a bátorságot és nyomozást folytattak. Engem is nagyon érdekel ez a téma, így én is végeztem egy kis kutatást. Elolvastam 3 könyvet, keresgéltem a neten, még Szendrey Júlia naplójába is belenéztem.  Keresgélés közben sajnos olyan dolgokra bukkantam, ami ugyan nem ehhez a témához tartozik, de teljesen megdöbbentett. Miközben olvastam a cikket, nem értettem, hogy lehet, a magyar irodalom legnagyobb költőjének a nevét egy fél oldalas fogalmazással bemocskolni, miszerint Petőfi megcsalta a babát váró Szendrey Júliát Pirell Nelli színésznővel.

A Petőfi-legenda rengeteg elméletet foglal magába, különböző emberek/költők/kutatók elméleteit. Ilyen például Hegedűs László Petőfi halála címet viselő festménye, mely Petőfit ábrázolja több lovas gyűrűjében kiszolgáltatva, de állva és a támadóival szembefordulva fogadja a halálos szuronydöfést. Így hal meg egy nagy magyar hazafi. Pedig a legenda meg a népnyelv még hosszú ideig életben tartotta a költőt, egyesek szerint a segesvári csatát követően Szibériába hurcolták hadifogolyként, ahol később természetes halállal halt meg.. vagy kivégezték.

August von Heydte őrnagy, Lüders osztrák összekötő tisztje, már holtan látta a költőt. Fehéregyháza és Héjjasfalvaközött három-négy ölnyire az országúttól egy szökőkútnál (más néven Ispán-kútnak hívják), figyelmes lesz egy holttestre. A halotton finom ing és fekete pantalló - mellén szúrt seb -, s mellette vérrel bemocskolt iratok és vagy száz darab magyar kitüntetés. Az őrnagy megnézi az egyik papírt és látja, hogy az egy Bemnek szóló katonai jelentés. Heydte később leírja a holttest külsejét - és azt, hogy milyen körülmények között talált rá - a fogoly magyar tiszteknek, s többen úgy vélik, hogy a halott Petőfi volt. Bem többször adott át katonai jelentéseket Petőfinek, ez a bizonyíték az iratokra. A költő segédtiszt lévén a kitüntetésekkel is foglalkozott, de a legfőbb érv a civil ruha. Heydte ugyanabban az öltözetben írja le a holttestet, amelyben Orlay Petrich Soma Petőfit lefestette halála hónapjában. Tudomásunk szerint csak 3 ember volt civil ruhába, Berki Mózes, Bem hírszerzője, Anton Kurz, Bem titkára és Petőfi Sándor. Berki .Segesvár és Fehéregyháza között esett el.  Anton Kurz pedig augusztus 6-án halt meg Nagyszebennél. Sokan biztosak abban, hogy Heydte jelentése igaz és helytálló, mivel a vallomás egy összefüggő bizonyíték-lánc utolsó láncszeme.

Hogy miért kell/érdemes megtalálnunk Petőfi holttestét? Erre igen egyszerű a válasz. Bizonyára sokan ismerjük Petőfi Egy gondolat bánt engemet.. című versét.

Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,

Bizonyos értelmezésekben az ,,Ott” az Alföldre utal, bár ezt konkrétan nem írja le. Petőfi azt szerette volna, hogy a holtteste az Alföldön, itt Magyarországon legyen eltemetve. Kell ennél több bizonyíték, mint a költő szavai? Petőfi az egyetlen magyar nemzeti költőnk, nem hagyhatjuk hogy halálának körülményei semmibe vesszenek! Mind ezek mellett Pákh Albert ( A Vasárnapi Újság szerkesztője) 1860. október 14-én ezt írta: ,,Tudni akarjuk, tudnunk kötelesség: Petőfi hol és mikor halt meg!”

Ez az egyik legnagyobb rejtély a magyarok történelmében. Senki nem tudhatja biztosan hol lehet Petőfi holtteste. Ez egy örök titok marad!

Kedves édes Juliskám, e pillanatban értem ide vissza hat nap szakadatlan utazás után. Fáradt vagyok; kezem úgy reszket, alig birom a tollat. Megkaptad-e előbbeni két levelemet? egyiket innen, a másikat Kézdi-Vásárhelyről irtam. Elmondom röviden utamat. Itt hallottuk, hogy Bem egy csapattal Moldvába ment. Utána rugaszkodtunk Udvarhely, Csik-Szereda, Kézdi-Vásárhely, Bereczk felé; ott találkoztam vele, már visszajött Moldvából, hova lázitó proclamatiókat vitt be s ráadásul kegyetlenül megdöngetett négy ezer oroszt egy zászlóaljjal. Bereczken jön hozzá a tudósitás, hogy Szász-Régennél megverték a mieinket, s ezek borzasztóan szétfutottak, vágtatott tehát ide a bajt helyrehozni Kézdi-Vásárhelyen, Sepsi-Szentgyörgyön, az Erdővidéken, Udvarhelyen keresztül; én vele. Rohantunk szinte megállás nélkül. Iszonyú út volt. Most vagy két napig itt leszünk, mig a sereget egy kissé rendbe szedi, aztán mit teszünk? ő tudja. Előbbeni levelemben írtam, hogy Csík-Szeredának és Kézdi-Vásárhelynek gyönyörű vidéke van; Sepsi-Szentgyörgyé talán még szebb, a város is jobban tetszik. Majd körülményesebben megvizsgáljuk, ha együtt utazzuk be Háromszéket, mint a fészket rakni akaró fecskék. Bemmel Bereczken találkoztam; megálltam hintaja mellett, s köszöntem neki, ő oda pillant, megismer, elkiáltja magát és kinyujtja felém karjait, én fölugrom, nyakába borúltam, s összeöleltük és csókoltuk egymást: »mon fils, mon fils, mon fils!« szólt az öreg sírva. A körülálló népség azt kérdezte Egressi Gábortól, hogy »fia ez a generálisnak?« Most még sokkal nyájasabb, szivesebb, atyaibb irántam, mint eddig, pedig eddig is az volt. Ma azt mondta a másik segédtisztnek: »Melden Sie dem Kriegsministerium, aber geben Sie Acht, melden Sie das wörtlich: Mein Adjutant der Major Petőfi, welcher abgedankt hat wegen der schändlichen Behandlung des General Klapka, ist wieder in Dienst getreten.« Szinte ma az utban mondta, hogy neked itt Maros-Vásárhelyt csináljunk szállást, s ide hozzalak. Nekem is ez a fő vágyam, de míg erősebb lábra nem állunk a szomszédban levő oroszok irányában, addig ezt tenni nem merem. Csak két mérföldnyire vannak innen, s az ide valók a napokban is szétfutottak, mint a csirkék. De mihelyt némileg biztos lesz e hely, az lesz első dolgom, meg lehetsz felőle győződve. Hogyan vagytok, kedves, édes imádott lelkeim? ha én hallhatnék valamit felőletek! ha lehet, ha valahogy szerét ejtheted, írj ha csak egy szócskát is, édes angyalom. Én nem mulasztom el az arra menő alkalmakat. Szopik-e még a fiam? válaszszátok el minél elébb, s tanítsd beszélni, hogy meglepjen. Csókolom a lelketeket és sziveteket miljomszor számtalanszor

imádó férjed

(Petőfi Sándor utolsó levele Szendrey Júliához)

Földvári Orsolya 10.C

megírtam. és ennyire büszke még semmire nem voltam.  Fél év kutató munka és 6 óra írás!