2012. július 25., szerda

special person

Tudják, hogy van ez. Néha találkozunk egy csodálatos emberrel.
De az csak rövid időre szól. Talán vakáción vagy vonaton vagy akár a buszra váró sorban. És ők egy pillanatra megérintik az életünket, de ez az érintés különleges. Ahelyett, hogy keseregnénk, mert nem lehetünk velük tovább, vagy nincs alkalmunk alaposabban megismerni őket, nem jobb-e örülni annak, hogy egyáltalán találkoztunk?







A kezemben cigaretta csikkek
Nézem tv-t és nevetek a meccsen
A szemem sem rebben
Minden pénzem feltettem és megint elvesztem
Úgy látszik elcsesztem

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

itt voltam