Annyira valósnak tűnt... Utána rájöttem, hogy megint csak én képzeltem valaminek semmit.
' Bűnös az éjszaka, képek a fejemben.
Gyere csak közelebb, nézz csak a szemembe.
Már csak egy gyertya ég, hallom a dallamot.
Ezernyi árnyék, száj tatva hallgatok.
Ez nem mámor mi egyszer csak elillan.
Millió emlék, agyamba bevillan.
Keserves múlt, ami volt elmúlt.
Szívembe forrt harangja szólt, a könnyem kihullt.
Minden tönkre megy, tudod mint üvöltve.
Mint egy szörnyeget, látom a tükörben.
Az élet bábjaként rángatnak drótokon.
Ahogy az igazuk lenyomták a torkomon.'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése