2012. június 6., szerda

Révi Attila

Trianon. Sokaknak csak egy szó. Egy jelentés nélküli, érzelem mentes , szó. Akik néha látják valahol feltűnni, de nem tudják hova tenni. Ők egy 21. sz.-i tökéletes birkanyáj, elbutítva, a mának élve, nem ismerve és nem tisztelve múltat, történelmet, hagyományokat.
Van egy másik társaság, akik bár tudják, hogy mit jelent, nem akarnak ezen változtatni, mert jól megélnek belőle. Tudják, hogy a magyarság megosztva könnyen irányítható, hű szolgálója lehet nekik, biztosítva ezzel örök időkre a hatalmat, és az anyagi jólétet. Ezek az emberek aljasok, és hazaárulók!   
Van azonban egy harmadik társaság is. Akiket napi szinten próbálnak elhallgattatni. Ezeknek az embereknek Trianon, egyszerre jelent óriási fájdalmat, és óriási dühöt. Akiknek fáj, hogy Wass Albert, Sajó Sándor, Reményik Sándor  indexre került a magyar kultúrában. Akiknek fáj,hogy nap, mint nap bemocskolják a 20 sz. legnagyobb államférfijának Horthy Miklósnak az emlékét. És fáj, hogy az országrablók  beletörlik lábukat az ősi földjükön évszázadok óta ott lakó magyar testvéreinkbe. Akik pontosan tudják, hogy az Európai Unió a 21 sz. Trianonja, ami nem a mennyei mannát hozza el a magyarságnak, sokkal inkább elveszi mindazt, amit az Istentől és nagyapáinktól kaptunk. Elveszi a múltunkat, hagyományainkat, önrendelkezésünket, és lassan a szülőföldünket is. De ezt mi nem hagyjuk!
Én ebbe a társaságba tartozom. Mi itt mindannyian ebbe a társaságba tartozunk. És büszkék vagyunk rá! Szívesen hordjuk a keresztet, amit ránk ruházott a jóisten! Mert az igazság velünk van, és az igazság szabaddá tesz.
Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, kedves vendégeink, barátaink!
Kérek mindenkit, hogy a mai napon gondoljunk közösen az elcsatolt területen élő, rabszolga sorban tartott magyar testvéreinkre, este mondjunk el egy imát értük, és a csonkaország valamennyi magyarjáért. De holnap álljunk föl a tv elől, keljünk föl a székből, és mutassuk meg együtt, hogy a magyarság ügye nem bukott el, a magyar nemzet megmarad, és erősebb lesz, mint valaha!
Kérjük együtt a jóisten segítségét, legyünk bátrak, tettrekészek, de hűségesek és alázatosak hazánkkal szemben.
Deák Ferenc eképpen fogalmazta meg gondolatait: Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.
Kedves barátaim! Lemondunk Erdélyről? Lemondunk a Délvidékről? Lemondunk az Őrvidékről? Lemondunk a Felvidékről? Lemondunk Kárpátaljáról? És lemondunk erről a csonkaországról?
Nem, nem soha!
-Révi Attila-

Nincsenek megjegyzések: