Csak ültem a földön és néztem ahogy kisétál az ajtón. Már csak pár lépés és többé nem az életem része. Még egyszer visszanéz, egyenesen a szemembe. Egy könnycsepp gördül végig az arcomon. Tudja, hogy ha most kilép azon az ajtón, többé nincs visszaút. Elment. Végleg. És én egyedül maradtam a földön és sírok.! Nem tudom már mit csináljak. Már nem tudom mi célja van az életemnek. Csak azt tudom, hogy nagyon elcsesztem és vissza akarom kapni. Felugrom és utána futok. De Ő már elment és én nem érem el többé. Hát ennyi volt. Vége van. Tényleg. Lefekszem az út közepére és nézem a csillagokat. Mér ők sem boldogok. Ők is tudják, hogy mennyire szeretlek. De ők tudják, amit én még nem; Hogy egyszer én is boldog leszek. Talán igaz.. Egyszer.. Egyszer majd túl lépek rajtad. De a szívem mélyén mindig ott leszel.! :/