"Hogy ki vagyok?

A legártatlanabb angyalod... vagy a legkísértőbb démonod...
A barátod... vagy az ellenséged...
A szikrázó napsütés, ami beragyogja az életed... vagy a sötét éjszaka amiben örökre elveszel...
A szerelmed, aki mellett minden nap fel akarsz ébredni... vagy a szeretőd, akinek a szíve sosem lesz a Tiéd...
A pillangók amik a hasadban repkednek... vagy a könnycsepp ami az arcodon lefolyik...
Hogy Neked ki voltam... vagyok... leszek... az csak rajtad áll..."Ismersz? Igen, azt mondod? Szerintem meg Fogd be! A nevemet tudod, nem a történetemet. Ha ismersz, tudod mi a kedvenc dalom, mitől sírom el magam, mit gondolok valójában rólad, hányszor alszom el sírva.. Hogy ki vagyok valójában? Talán lányos, talán fiús. Talán érzékeny, de lehet hogy nem. Lehet hogy álmodozó, lehet hogy már nem mer hinni. Talán kitartó, talán már rég feladta. Talán az aki sokáig tűr, talán az aki robban. Talán gyenge, talán erős. Titkolódzó, de mi van ha mégsem? Talán a költő, talán a költemény. Talán boldog talán boldogtalan. : D Mégis mindez egyszerre.:D vagy mégsem? Nem tudod? Elmeséljem? Helyezkedj el kényelmesen, hosszú történet lesz.:D

Minden 2007 szeptemberében kezdődött.... 27-e volt, egy csütörtöki nap. Anyu reggel eltört egy tükröt. Alaphelyzetben totál hidegen hagyna de így.. hogy tudom mi történt aznap délután.. A suli után körülbelül 3 óra körül átjöttek a lányok, hogy kimegyek-e. Akkor már tudtam hogy anyu Szolnokra akar menni a barátnőjével, Julika nénivel és természetesen velem. De én nem akartam menni. Ki akartam menni a lányokkal játszani. De anyu nem engedte hogy otthon maradjak egyedül, így elmentem. Este 6 fele indultunk haza.. Az elkerülőn jöttünk, mert a városba nagy volt a dugó. Az eső elkezdett esni, a köd is leszállt. Az út csúszott. És... akkor megtörtént az amit senki nem kíván senkinek. Bevittek a kórházba mindenkit és október 5-én már jöhettünk haza.

Nem mindenki lett volna ennyire gyáva, de sokan ugyanúgy tettek volna, mint én. Sokan ugyanezt gondolták volna, hogy ezt még kibírom, ezt az egy napot, aztán még egyet, holnap majd beszélek, vagy holnapután, vagy talán valamikor. És bele sem gondol közben az ember, hogy a titok napról napra növekszik, minden perccel erősebb lesz és kimondhatatlanabb.