Hát Kedves Blogom.! (:

Ha most valaki megkérdezné tőlem, hogy mit érzek, hogy vagyok, valószínűleg azt válaszolnám, hogy nem tudom. Tényleg nem tudom. Olyan furcsa érzések kavarognak bennem. Egyszer hiányzik, aztán haragszom rá.. utána rájövök, hogy nem igazán tehet róla és megint hiányzik.. és végül beletörődök, hogy nincs már és akkor.. elönt a szomorúság. Aztán elmegyek a suliba vagy a haverokkal valamerre és akkor elfelejtem.. egy időre. És amikor megkérdezik tőlem, hogy mért nem sírtam vagy hogy-hogy ilyen jó kedvem van akkor általában azt mondom, hogy Az élet megy tovább. És ez így van. Számomra már nincs értelme sírni egy férfi miatt sem! Nem éri meg! Én igenis erős lány vagyok és nem fogom ezt megengedni magamnak. Igazából nem tudom mit mondjak, ha megkérdezik szeretem-e!? Nos erre mit mondjak? Igen szeretem.. de már nem tudnék úgy ránézni..Őszintén szólva amikor elmondta, nem mondom, hogy nem lepődtem meg mert meglepődtem de nem annyira. Valamilyen szinten fel voltam rá készülve..:SS de hát ez van..;