...

Elgondolkoztam. Az utóbbi időben ugyanis az életem 180 fokos fordulatot vett. Sok mindenki ellenem fordult és sok embert veszítettem már el. Voltam már boldog, s boldogtalan. Gyűlöltem már, és szerettem is tiszta szívből. Engem is utáltak már biztos és biztos fognak is még. De tudom, érzem, hogy van olyan ember aki igenis szeret. És tudom, hogy soha nem leszek egyedül, mert mindig lesz olyan ember aki ott lesz velem. Ha más nem ott az én 2 legnagyobb szerelmem: a Naplóm, és Marcipán. Aztán még az is eszembe jutott, hogy mostanában elég sokszor megkérdezték tőlem, hogy hogy vagyok. Erre két megszokott válaszom van: ' jól vagyok ' és ' éldegélek '. Számomra ez a legfájdalmasabb kérdés. Nem szeretem ha erről kérdeznek. Inkább csak azt mondom amit hallani szeretnének. Pedig legszívesebben kiállnék a város közepére és kiabálnék, ordítanék, torkom szakadtából, hogy ' nem! nem vagyok jól. nagyon is rosszul vagyok. teljesen összeomlott az életem és néha úgy érzem, hogy már nem bírom tovább ' De nem! Nem fogom ezt tenni. Nem fogom sajnáltatni magam. És tudod miért? Azért mert rendbe fogom hozni az életem! Boldog leszek! És jól fogom érezni magam. MINDEN EGYES NAP!! És nem fogom hagyni, hogy elrontsák a kedvem egyrészt mert ez csak nekem lesz jobb, és ráadásul még azt is végignézhetem, hogy szenvednek attól, hogy nem érik el azt amit akarnak. ;)

Figyeld. most már minden más lesz. aki voltam már eltűnt ez egy másik lány. egy boldogabb. ;)