Volt már úgy, hogy már teljesen eleged volt mindenből és legszívesebben ordítottál volna, de valami miatt nem szólhattál semmit? Nyomorult érzés igaz?  Na hát nekem most van elegem.! Mindenből! Tényleg Mindenből! Az iskolából. Abból a rengeteg emberből akik a barátaimnak mondták magukat.. És ha már a barátoknál tartunk.
Szeretném megköszönni Máté Laurának, hogy szépen eljátszotta a szemembe, hogy mennyire jó barát, meg hogy mennyire szeret... A hátam mögött meg szépen kibeszélt.. És természetesen ki ne felejtsem azokat a dolgokat amikor hívtam, hogy jöjjön el hozzám, menjünk el valamerre akkor nem volt kedve, vagy nem engedte az apja... később kiderült Hasznos Orsira meg Pásztor Ivettre mindig volt kedve... De amikor én nem mentem 1-2 napig akkor már a fejemhez lehetett vágni, hogy sose megyek, meg hogy mindig ő jön.És a legszebb dolog az volt, amikor visszakértem tőle az egyik felsőmet, úgy hogy én is visszaadom neki az övét, olyat hallottam vissza, hogy nekem bocsánatot kellene kérnem... Oké. Köszönöm, én egy ilyen "barátból" nem kérek! Egy életre megtanultam vigyázni az ilyenekkel..

Te még nem ismersz igazán. Még nem láttad belőlem kijönni az állatot. Azt hiszed csak a szám jár. Még nem gyűlt össze bennem elég méreg. Ha majd összegyűlik, meglátod nem csak a szám járt, s akkor félhetsz igazán..kimondtad amit nem kellett volna. Ezt még egyszer megbánod. Mostantól nem én leszek a földön, hanem te. Belém rúgtál? Nyugodj meg vissza rúgom. Nagyobbat fogsz kapni, mint amit én kaptam tőled. Miért? Szimplán bosszúból.