..

Mindenki életében van egy pont ahol elgondolkozik mindenen. Az egész életén. Hogy kik voltak mellette ha baj volt, kikben bízhat meg, kik hagyták el, kiben csalódott! Ilyenkor jövünk rá, sokszor olyan dolgokra is, amiket egyébként nem látunk meg. Ilyenkor jövünk rá, sajnos, hogy még azok is csak kihasználnak, akikben vakon megbízunk, és ekkor vesszük észre, hogy azok a szavak, mondatok, amik az ellenségeink szájából szóltak, mind igazak. Valahol mélyen ezt mindig is tudtuk, csak nem mertük bevallani magunknak. Észrevesszük, hogy az évek alatt hány ember sétált be és ki az életünkből. Hogy kik azok, akik még ma is sokat jelentenek, teljen el bármennyi hónap és év. Aztán egyszer találkoztok az utcán és ő mosolyogva köszön. Ebből a mosolyból tudod, hogy tök mindegy mi történt anno, hogy mindegy hogy milyen veszekedéssel váltatok el, már nincs harag köztetek. Eszünkbe jut, hogy kiben csalódtunk és ezeket kivel beszéltük. Lehet hogy már nincs harag köztünk de a seb még mindig bennünk van, és néha úgy érezzük, hogy ez soha nem fog begyógyulni. És nem fog! Ezen az idő sem segít!
És amikor rájössz, hogy mindezek ellenére még mindig képes vagy bízni, hinni és megbocsájtani.. Az a legfájdalmasabb, mert sebezhetőnek érzed magad. Tudod hogy emiatt bármikor bánthatnak..És azt is tudod, hogy fognak is bántani! :S De nem teszel ellene semmit, mert képtelen vagy bántani azokat az embereket akik a legtöbbet jelentenek a számodra..

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz. 

Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet.

 Egy pont, ahol kiborulsz, 

egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.

Egy pont, ahol már nem agyalsz.

 Egy pont, ahol erősnek kell lenned, 

és egy másik, ahol elgyengülsz. 

Egy pont, ahol az extázis kezdődik. 

Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, 

és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.

Mindig van egy pont.